A rátóti csikótojás - magyar népmese

Szabó Gyula mesemondó előadásában: http://vision.vein.hu/~woodpaul/diploma/mesek/a_ratoti_csikotojas.html#hang

Ha végignézegettétek a képeket és kitaláltátok, hogy vajon milyen mese lesz ez a mostani,

hallgassátok meg Tolnay Klárit, ahogy - A rátóti legények c. dalt énekli a Katyi c. régi magyar filmben:

http://video.miner.hu/v/tolnay-klari_5

Ugye milyen jó jóhangulatot teremtett?

Pont olyant, amilyen egy tréfás meséhez illik!

Most olvassuk el ill. hallgassuk meg a mesét!

Szabó Gyula - http://vision.vein.hu/~woodpaul/diploma/mesek/a_ratoti_csikotojas.html#hang

Úgy lehet, hogy egyszerre két ablakban is nyitva a Tudorinda.

------------------------------------------

Hol volt, hol nem volt az országban egy Rátót nevű község. Ebben a Rátótban a csősz egyszer a mezőn egy hatalmas úritököt talált.

– Tyű, fékomadta–teremtette – csodálkozott –, nahát ez már megint mi? – Mert hosszú főznivaló tököt már látott, de ilyen sütnivalót még soha.

Fölvette, megtapogatta, megszagolta. De a maga fejétől csak nem tudta kitalálni, hogy mi. Bevitte hát a faluházára. Ott éppen együtt volt a kupaktanács. A csősz letette a tököt az asztalra. A derék elöljárók is mind elszörnyülködtek. Csak nézték, hol a tököt, hol egymást.

Azt mondja a legöregebb, a legokosabb:

– Sok időt megértem, de ilyen isten–teremtményét világéletemben nem láttam még. Mi lehet ez?

Azt mondja rá az időben utána következő:

– Én is sok mindenen keresztülmentem, de ilyent még én se ettem életemben.

S fordul kérdő tekintettel a korban alatta állóhoz.

Az azt mondja:

– Ami azt illeti, én se vagyok már mai gyerek, de azt én se tudom hogy ez mi a csoda lehet. De azért bíró a bíró, hogy ő mindent tudjon.

Itt aztán a bíró is beleszólt:

– Hát, atyafiak, ez – ahogy a formája mutatja – csakis tojás lehet.

Erre aztán a többi feje is egyszeriben megvilágosult.

– Persze hogy tojás! Mert mi más is lehetne, ha nem tojás?!

A csősz most már arra is emlékezett, hogy még egészen meleg volt, mikor a földről felvette.

A bíró nem hiába hitte magát okos embernek, mert most még azt is tudni akarta, hogy a tojás micsoda tojás.

– Egy gyíksárkányé! – mondta a legöregebb elöljáró.

– Lúdvércé!

De a bíró a csőszre hallgatott. Az pedig olyanképpen beszélt, hogy akkoriban, mikor a tojásra ráakadt, valami idegen négylábú nagy állat csatangolt a határban. Futott, sörénye volt, hosszú szőrű farka!

Annak a Rátótnak a környékén még ritka volt a ló. A parasztok tehénnel szántottak s fuvaroztak. Még a lakodalomba is tehén vonta szekéren mentek.

De a bíró látott már lovat is, csikót is. Felkiáltott hát:

– Csikó! Csikó tojta!

Most már az öregek is fújták:

– Úgy van Ezt a csikó tojta. Mert mi más tojhatott volna nekünk ekkorát?

Ebben mindnyájan megegyeztek.

– Eddig szerencsésen eljutottunk – szólott a bíró –, még csak azt mondjátok meg, atyafiak, most mitévők legyünk?

– Kiköltetjük!

– Ki ám, de mivel? Nekünk nincsenek lovaink.

Mindenki törte a fejét. De hát csak a bírónak támadt jó gondolata.

– Tudják mit, atyafiak? Amondó vagyok, hogy ezt a drága szép tojást költsük ki magunk.

Ebben aztán megint megegyeztek.

Jó példának először a bíró ülte meg a tojást. Aztán sorra a többiek, amint kor szerint következtek. Ki–ki egy napig. Éppúgy, ahogy a kotlós tyúk a tojásokat.

Talán még ma is ülne valaki a tökön, ha a szomszéd faluban rebesgetni nem kezdték volna, hogy a rátóti kupaktanácsra rázápult a csikótojás! Merthogy csak nem kel ki! Erre aztán az elöljárók zúgolódni kezdtek, hogy ők bizony nem ülik tovább senki lova tojását.

A bíró nagyon elszomorodott. Szentül meg volt győződve, hogy a kiscsikó már mozog is a tojásban. Megrázta, megszagolta. Megszagoltatta az elöljárókkal is. De azok most már hitetlenek voltak. Az ő orruk szerint a tojásnak már szaga volt Záp!

Végtére is megállapodtak abban, hogy a záptojást kiviszik a határba egy hegyre, mert onnan épp a felé a falu felé gurítják, amelyik a rátóti tanács lebecsmérlésében leghangosabb volt.

Ennek a csodájára aztán egész Rátót kivonult. Mindenki látni akarta, hogy kapja meg a magáét az a rossz nyelvű falu. Előhozták a tojást. Bizony szaglott már messziről is. Mikor az orrukat már valamennyien befogták, a bíró levette a talicskáról, s gurítani kezdte a csikótojást. A tojás gurult, gurult, s a domb alján belegurult egy galagonyabokorba. Ott valami kőbe ütközött, s rapityára törött szét. A bokorból pedig ugyanakkor kiugrott egy piciny nyúl, erre aztán egész Rátót adta a hangot, ahogy kinek–kinek torkán kifért:

– A pici csikó! Ni, né! Fut a pici csikó! Utána, emberek!

A sok nép a nyúl után eredt. A dombon csak a bíró maradt. Látva, hogy hasztalan a rohanás, mert a rohanó kis jószágot senki sem éri utol, szomorúan így sóhajtott magában:

– Nem megmondtam; hogy a csikó már mozog? Miért is nem ültük türelemmel még egy–két nap azt az istenadta csikótojást?

Hogy tetszett?

BÚVÁRKODÓ:A szakirodalom szerint ez egy falucsúfoló mese. Csak 4,5 százalékát teszi ki a magyar népmesekincsnek.

A legtöbb ilyen mese eddig eléggé nem ismert okból Rátóthoz (Veszprém m.) fűződik, ezért rátótiádáknak is nevezzük ezeket.

Rátót a hagyomány szerint eredetileg Gasztony majora volt. 1428-ban "Rathodfolua" néven említik először.
Neve a régi magyar Ratolt személynévből származik.

Mesefeldolgozás

A tréfás mesék jól megnevettetnek bennünket.

Szerplői folyton butaságot csinálnak:

Elrontanak, vagy félreértenek mindent.

Jól látszik belőlük milyen nevetséges a butaság.

Címe, írója -

Szereplői -

Helyszíne -

Cselekménye -

Fajtája -

Mesés kifejezések -

Szókincsfejlesztés:

község, csősz, úritök, hitetlenek, faluháza,kupaktanács,derék, elöljárók,atyafiak, gyíksárkány, lúdvérc, csatangol,határ, fuvaroztak, kiköltetjük, kotlóstyúk,rebesgeti, rázápult, zúgolódik, záp, záptojás, lebecsmérlés, talicska, galagonyabokor,rapityára, istenadta, csikótojás

 Szabó Gyula mesemondó szájából:http://vision.vein.hu/~woodpaul/diploma/mesek/a_ratoti_csikotojas.html#hang

Hogy is volt? - Mondatalkotás, tartalom ...